Dread

Félelem

Kevés dologtól félek,

De azoktól rettegek.

Nem marad bennem lélek,

De te ezt nem engeded.

Megfogod a kezemet,

És oly erősen tartod,

Belekékülnek az erek,

bár nem ezt akarod.

Nemrég errefele fújt

Egy sárga rózsát a szél.

Öleltelek volna úgy,

Hogy szívem szakadt azért.

Testem irányítója

A vágy volt aznap éjjel.

Sírt a fiatal gólya,

Majd elaludt egy képpel:

Ezen a titkos képen,

Amit csak én láthattam,

Ott voltál te is éppen,

Arcod kedves, ártatlan.

Ott voltam rajta én is,

Szám a tiédre tapadt.

Forró volt a testünk mégis

Úgy vártuk az alkalmat.

Az utolsó pillanat

Egy kis szösszenet, mert már nagyon alkothatnékom volt. Első olvasó Dorcíí ♥

Az utolsó pillanat

Félig nyitott szemmel hajolt előre. Nem aludhat el, amíg vezet! Amúgy is mindjárt hazaér. Kezét inkább csak pihentette a kormányon, mintsem valóban irányította volna a kocsit.

Még néhány sarok.

Itt nemsokára egy zebra lesz. Figyelnie kéne, szombat este sok fiatal jár erre a közeli klubok miatt. Nem állt senki a járdaszigeten, nyugodtan gyorsíthat. Az utca végén nem égnek a lámpák. A sötétség belepi a környéket.

Ott mintha valami megmozdult volna! Ne!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fiatal lány lépett ki a pincehelyiségből. Gondosan körbenézett, mielőtt hazaindult. A többiek csont részegek, nem volt kedve velük egy autóban utazni. Egyéb lehetőség híján gyalog vágott neki az útnak. Nem lakott messze, de ma éjjel nagyon hideg volt, még a bogarak is összebújva aludtak.

Nagyszerű! Néhány lámpa kialudt. Át kéne menni a túloldalra, onnan nemsokára el lehet kanyarodni. Akkor már csak egyenesen kell menni, és néhány saroknyira látni is lehet azt a panelházat, melyben lakást bérelt. Szerény fizetése volt, nem engedhetett meg magának olyan luxust, mint például egy saját autó. Mennyivel egyszerűbb lenne egy fűtött, bőrüléses, utat csendesen járó kocsiban taposni a gázpedált, hogy fokozódjon az élmény, melyet a magányos száguldozás okoz!

Lelépett a járdaszegélyről, majd balra nézett. Sebesen közeledő fényszórók világították meg az arcára kiülő félelmet. Tekintetét arra a helyre szegezte, ahol a sofőrt sejtette. Szemében a remény, hogy észrevették, még mindig ott csillogott.
Az utolsó pillanatban is.

Egy könnycsepp indult útra az arcán. Sírva nézett szembe a halállal, mely nem kerülte ki őt. A fémen hangosan koppant a gyenge test. Csontok törtek el, melyek hosszú ideig befolyásolták egy ember sorsát. Bőr hasadt el, hogy egyre duzzadó patakokban folyjon az életet jelentő vörös vér.

Már csak álmodta, hogy kiszáll a kocsiból a fiú, akinek otthon kéne őt várnia. Kezében a szőke hajú kislánnyal, s nevetve meséli el aznapi vicces történetét. Az ő közös gyerekük óvodai eseményeiből idéz. Úgy festenek, mint egy boldog család.

Többé már nem.
Mert ő elrontotta. És most cserben kell hagynia a férjét és a lányát, akiket annyira szeretett.

A fájdalmat sem érezte már. Tudta, másodpercek kérdése, és nem gondolkodhat ezeken a kellemes érzést jelentő dolgokon.

Fear

Aggódás

Félek, mert minden ember fél valamitől.
Féltelek, mert nem származhat semmi jó ebből.
Mindig keresed a bajt, pedig én szóltam:
Nem élveznéd a létet gyáván és holtan!

Mert aki halott, az nem csak bűvészkedik!
A trükk addigra már elveszti éleit.
Keresheted sokáig körvonalait,
De nem hallhatod soha egy néma dalait.

Gondolhatod mégis, nem ilyen az élet
Nem lehet ilyen rossz, főleg hogyha kéred!
Itt jön a csalódás, elront minden szépet,
Nem hagy más nyomot, csak pár homályos képet.

Hiányoznál nagyon, hogyha most itt hagynál
Ne legyél hülye, csalódott így is vagy már.
Vigyázz magadra, hogy ne bánd a döntésed!
Én figyelmeztettelek: ez már a dög élet.

Disappointment

Csalódottság

Olvastam a szerelemről, nem is keveset.
Találkoztam már néhány szerelmes emberrel.
Mindegyikük eltűnt a nagy rózsaszín ködben;
S mikor elvonult a köd, rájött mind, hogy tökfej!

A szíve átverte, kegyetlenül megcsalta,
Egykori Rómeó, lelketlenül elhagyta.
Talán nem is szerette, sőt mi több: utálta,
Én soha nem akarok lépni nyomdokába!

A csalódás fájdalmas, darabokra szakít.
Senki se tudja elviselni a gyilkos hírt.
Sírhatsz a párnádnak, úgyis mindegy, már vége.
Csak meg ne tapasztald: a késnek vág az éle.

Curiosity

Kíváncsiság

Láttál már gonosz embert szárnysegéd nélkül?
Annak is volt, elrejtőzött agya mélyén.
Önmagában nem létezik se jó, se rossz,
Pillanatnyi benyomást egy indulat hoz.

A kíváncsiság minden rosszban támogat,
Pusztít, utat tör, szétzúz barátságokat.
Nem kérdezi meg, akarsz-e segítséget,
Elvág minden szálat a kedves ígéret.

Rosszat súg a kis hang bent a tökfejedben,
Nincsen elég eszed hozzá összesen sem,
Hogy ellenállj neki, a nagy kísértésnek,
Hallgass inkább rám, bármit is ígérnének!

Tudni akarod, hogy mikor mi történik?
Zúgó feledések java itt örvénylik.
A múltban vájkálhatsz, az már úgyis elmúlt.
A jövőt hagyd meg nekem, Üveg-hegyen túl!

Mikulás

Mikulás

Különleges éjszaka ez, minden gyerek tudja,
Csodák esnek meg, a felnőttek tanulnak.
Megtanulják végre, hogy milyen a kisebbeknek,
Törpének lenni mindig, de mégsem idegennek.

Körbezárva lenni a hatalmas gondokkal,
Besétálni fáradt, álmos otthonokba.
A ház mélyén remény játszik képzelettel,
Rá kell jönni végre, mindez jó képzetekkel.

Mert elérkezett végre a várva várt nap,
Kislány szíve dobban, kisfiú nem játszhat.
Most jön a nagy alvás, hogy az ébredésnél,
Kiengesztelődjünk hosszú szenvedésért.

Reggel az ablakhoz rohanna mindenki,
Megtudja, mit hozott a Mikulásbácsi.
Van itt sok édesség, meg rengeteg játék,
Örül az összes szív, hogy őt is meglepték.

Hopeless Love

Reménytelen szerelem

Szerettem én őt, és ő is szeretett,
A kellemes napoknak mégis vége lett.
Azt hittem, hogy ő lesz az én igazim,
Most megint úgy érzem, nagyon hiányzik.

Nincs sok közös emlék, hamar véget ért,
Mindent, mit szerettem, elvett az ép ész.
Szenvedtem ha volt, és szenvedtem ha nem.
Újból azt gondolom, hogy őt szeretem.